...

22. rész

 Stella olyan volt, mint egy lepke. Körbeszálldosta a vendégeket, mindenkire hintett egy kis selyemport, ők nevegéltek neki, aprókat kortyoltak a borukból, aztán csillogó tekintettel néztek a továbblibbenő lányt. Egy titok még mindig maradt: továbbra sem sikerült kiderítenem, kinek a házában vagyunk.
Szerencsés lehet az illető. Athén külvárosát rövid autókázással lehetett megközelíteni, a hegyoldalban hatalmas telkeken igényes családi házak épültek. A teraszról egy hatalmas öbölbe lehetett látni, a Pireus kikötő hajói békésen ringatóztak a vizen. Olyanok voltak, mint az apró medálok egy láncon. A távolban Egy sziget körvonalai derengtek, de akárhogy próbáltam kivenni a tájat, a sötétedésben csak egy-két parti falu fényei látszottak.
-Az ott Salamina. Csak néhány kilométerre van innen, mit szólnál, ha megnéznénk valamelyik nap?-Jan kendőt terített a válllamra, éppen akkor, amikor először hűvöst éreztem a karomon.
- Persze, szívese. Mondd Jan, kérdezhetek valamit? Hol vagyunk, és miért érzem azt, hogy valami nagyon furcsa itt?- elkapta a tekintetét, és az egyik fát kezdte nézni.
-Stella és én, mi nem édestestvérek vagyunk. Anyámék örökbefogadták őt, még iskolába jártunk, amikor mindketten meghaltak egy hajóúton. Stella idegösszeomlást kapott. Hónapokig kórházban volt. Semmit nem tehettünk érte, csak vártuk, hogy az idő segítsen neki.
Alex szülei vettek magukhoz bennünket és neveltek tovább. Már ők sem élnek. Idősek voltak, és elmentek. A sorozatos gyász mindenkit megviselt, de össze is kovácsolta a családot. Ez a ház a szüleinké volt. Itt szoktunk találkozni. Bár senki nem lakik itt, igazából mindenki ide jár haza, mert itt mindig van valalki ebből a furcsa, soktagú családból. Mindnkinek van külön lakrésze, és látod, mindenki tudja, mikor kell jönni. Most épp Alex esküvőjére. Hónapok óta erre készülünk, hogy minden tökéletes legyen. Eleni, a menyasszony holnap érkezik. Nagyon kedves lány, szeretni fogod.

A háttérből zene szűrődött. A társaság énekelni kezdett, és mire a teraszra értünk, a férfiak már táncoltak. A nők ütemes tapssal kisérték a kimért mozdulatokat. Jan is bekapcsolódott. Leültem Lea mellé, aki átkarolt.
-Mázlista vagy. Kifogtad a világ legtürelmesebb pasiját. -nevetett. -Pénteken velünk kell jönnöd ünnepelni. Eleninek lánybúcsút rendezünk. Kirúgunk a hámból csak mi nők. Na? Ígérem bebizonyítjuk, hogy a görög csajok is tudnak rosszlányok lenni...
- Hát ebben nem kételkedtem egy percig sem. Tudod mit? Rendben, ott leszek. Jant lepasszolom a srácoknak. Belecsapunk az éjszakába.

Fáradtnak éreztem magam, és ezt Jan is észrevette. Elköszöntünk a társaságtól, és Jan a ház oldalsó traktusába vezetett. Hatalmas faragott antik szekrények álltak a fal mellett. A földtől a plafonig érő ablakokat hófehér vászonfüggönyök árnyékolták. Az erkélyen hatalmas leanderbokor ontotta hófehér virágait, amiről Lilly jutott eszembe. Telefonálnom kellett.
-Halló, szia hogy utaztatok?
-Istenien, Athén gyönyörű! Mi hír a szigeten?
-Theo beteg. Szívrohamot kapott. Ma reggel kórházba kellett vinni. Zoé teljesen maga alatt van.
-Mi baja?
-Nem tudom, most megyek le a tavernába, hogy segítsek neki. Elő kell készíteni reggelre a kenyérnek való tésztát.
-És Tom?
-Ő ment Theoval a kórházba, csak holnap jön.
-Istenem, és Zoé hogy viseli?
-Kétségbe van esve. Leginkább mert nem tud mellette lenni annyi időt, amennyit szeretne.
Aggódni kezdtem azorkért az emberekért, akiket alig pár hete ismertem. Olyan volt, mintha a családom lenne veszélyben.
Újra tárcsázni kezdtem.
-Anya? Jól vagytok?
-Szia kicsim, persze. Apád nem fér a bőrébe, alig várja hogy visszamehessünk hozzátok. Ő fogja kisérni a horgászcsapatot, én csak két nap múlva megyek utánuk, mert még dolgoznom kell. Nálatok minden rendben?- elmeséltem mi történt Theoval. Könnybelábadt a szemem.
-Annyira aggódok érte Anya.
-Kicsim. Minden rendben lesz.
- Nagyon várlak benneteket.
-Szia Kicsim.

Kitártam az ablakokat, és kimentem az erkélyre. Az egész várost látni lehetett. Lentről még hallatszott a zene, és néhányan csendesen beszélgettek. Az esküvő volt a téma. Lillyék jutottak eszembe, és azt kívántam, ezúttal sikerüljön nekik. Jan lerogyott az ágyra.
-Hulla vagyok.
Elmeséltem neki mi történt Theoval. Idegesen telefonálni kezdett. A kórházat hívta, ahol egy barátját kereste, aki ott orvos. Csak fél óra múlva nyugodott meg, amikor végre válthatott néhány szót Theoval. Az öreg  hangja erőtlen volt.
-Azt mondták nem kelhetek fel. Meg vannak ezek őrülve. Mit képzelnek, hogy majd itt fogok henyélni? Na neeem....
-Theo, könyörgöm, pihenned kell! Nem ugrálhatsz most kedvedre, az ég szerelmére. Kérlek hallgass az orvosokra.
Thei még dohogott egy kicsit. Szidta a politikusokat, a kényelmetlen kórházi ágyat, és az életet, amiért így kitolt vele. Jan csitítgatta. Láttam rajta, hogy nem biztos abban, minden rendben lesz. Átöleltem.
-Pihenjünk, mindkettőnkre ráfér.
-Igazad van.

Athénban a reggel színes és szagos, és kóstolnivaló. Stella pedig azonnal kapható volt egy kirándulásra, ami a piacra vezetett. Illatos szalámikat, krémes sajtokat, és hatalmas kosár friss zöldséget vettünk a reggleihez. Ropogós bagettekkel megpakolva még a bazár felé vettük utunkat, ahol nem tudtam ellenálni néhány szőtt terítőnek, és két faragott tálcának. Már-már szégyelltem magam, de a lógó nyelvű Stellát még egy illatszerboltba is becsaltam ahol illatos fürdőolajat árultak. Szert tettem néhány tearózsa, és liliom illatú fürdőolajra, valamint egy púder állagú porra, amit szintén a fürdővízbe kellett önteni.
-Ettől olyan lesz a bőre, mint a tej...- kínálta portékáját a kackiás bajszú drogériatulajdonos. Bármilyen fáradtak voltunk, szinte erőn felül szippantottuk be a finom illatokat, amik kitisztították tüdőnket. Olyan érzés volt, mint a reggeli szél símogatása a tengernél. Finom, és pihentető. Stella még visszaszaladt néhány fürdőgolyóért, és egy parfümért, amiket a menyasszonynak szánt, aztán megpróbáltuk a csomagtartóba gyűrni mind a hatvanhét szatyrunkat. Nem sikerült, jutott belőlök a hátsó ülésre is. Mire hazaértünk, Alex és Jan a konyhában beszélgettek. Kávét készítettem, számtalan kis csészében a számtalan lakónak. Arisz elviharzott a menyasszonyért a kikötőbe, mire visszaértek reggeli várta a társaságot az asztalon. Stella ugyanúgy sündörgött, mint tegnap este.
Aztán feltűnt valami.
Stella folyamatosan figyelt valalkit. Először nem jöttem rá, de amikor megérkezett Eleni, és mindenki őt üdvözölte, lévén ő a menyasszony, Stella és Arisz susmutoltak valamit. Arisz alig láthatóan végigsímította Stella kezét. Magamban kuncogtam. Ezek itt ketten hatalmas titkot őriznek. Valamiért nem akarják elmondani, hogy összetartoznak.
Közben bemutattak egymásnak bennünket Elenivel. A karakteres arcú görög lány nagyon hadart, és nagyon erősen gesztikulált. Két perc múlva már a szobájában voltam, és végighallgattam, hogy milyen volt az útja, és hogy azonnal be kell venni a ruhájából, mert fogyott.
-Mekkora mázlista vagy, nekem ez sosem sikerült.
-Mi? A három kiló fogyás? Hidd el, három nap tengeribetegség csodákat művel.