...

 Már az országúton robogtunk, amikor újra furdalni kezdett a kiváncsiság.
-Mondd el mit szervezkedtek Tommal. Ha olyan fontos dolog, úgysem hagyhattok ki belőle. Nem is, de igérd meg hogy Lillynek egy szót sem szólsz.
-Kiscserkész becsszó.
-Bizti?-sunyin mosolygott.
-Bizti, tudod hogy akkor is kibírtam, amikor Tom titokban idejött. Pedig milyen szörnyen nehéz volt...
-Na jó. Esküvő. Tom újra el akarja venni Lillyt.
-Miii??? És ti ebből akartatok kihagyni???
-Ez egyelőre olyan férfidolognak tűnik. Teo-t is beavattuk.
-Mikor lesz?
-Július 5-én.
-Az Lilly születésnapja. És addig csak két hét van hátra.
-Igen, és mi csak egy hét múlva érünk haza.
-Na de...és mit terveztek?
-Hát, úgy gondoltuk hogy a birtokon lenne az esküvő. Meg kell szerveznünk, hogy Lilly és Tom családja itt legyen. Az úgy ötven ember. Szállás kell neki, és program. Most kipróbálhatjuk, mennyit bír a sziget.-füzetet rántottam a kesztyűtartóból, és jegyzetelni kezdtem.
-Tehát vendéglistát kell írnunk, szállásbeosztást készítenünk, gondolom mindenki öt napig lesz itt.
-Nem. Egy hétig. Turnusokban kell gondolkdonunk.
-De Jan, az összesen százötven ember! Ki látja el őket, és miért nem fog feltűnni, hogy megérkezik a szigetre az egész rokonság?
-Hát ez lesz a nagy feladat. Tom aznap reggel romantikus kiruccanásra viszi majd Leát a vitorláson. Addig mi a szigetre csempésszük a vendégeket. A szertartás ötkor lesz, a szieszta végén. A falu kihalt lesz mikor visszatérnek, tehát semmi nem fog feltűnni Lillynek. Viszont gondoskodnod kell egy ruháról a menyasszonynak.
-Hmmm rendben, egy romantikus esküvői ruha rendel... Gondolom Zoé főzi az esküvői menüt...
-Meg is sértődne, ha nem így lenne.
-Kaja letudva. A bor egy részét tudjuk adni a birtok pincéjéből, legalább leteszteljük, hogy melyik évjárat ízlik a legjobban a vendégeknek.

 Majdnem éjfél volt, amikor Katerinibe értünk. A kis panzióban kedves, pirospozsgás asszonyka fogadott bennünket. Egy tálcán sajtot, hideg báránysültet, és puha kenyeret hagyott nekünk, majd jóékszakát kívánt. Nem tudtunk aludni, Jan többször felkelt, újságot olvasott az erkélyen, én is kiültem hozzá, együtt néztük az utcai forgatagot. Alattunk egy társaság születésnapot ünnepelt, és bár harsányak voltak, ezt betudtuk a helyi borok pozitív hatásának. Kicsit távolabb egy taverna teraszán  zenekar muzsikált. egyetlen szabad hely sem volt, az asztalokra éppen akkor hordták a pincérek a vacsora utolsó fogásait helyes grillezett halak képében. Az asztalnál ülök már így is degeszre ették magukat, de amikor az első falatot a szájukba vették, csukott szemmel, elégedetten csettintettek, valahogy úgy, mint amikor az ember azt gondolja: ezért érdemes volt megszületni. Jan vállán aludtam el, a karjában vitt be az ágyig, így a kövekező dolog ami eljutott a tudatomig, hogy valahonnan friss kenyér illatát érzem.
Reggel hat óra volt, Jan még javában aludt. Futni mentem. Cetlit írtam, a párnámra tettem, és végigkocogtam a kisváros főutcáján. A boltosok söprögették a portájukat, egy férfi velem szemben kocogott, egymásra mosolyogtunk. Egy duci házaspár előttem haladt, nyilván a nyaralás idejére megfogadták, hogy egészséges életmódra váltanak, de amikor egy pékséghez értek, könyörgő tekintettel néztek egymásra. A férfi megadta magát, bekopogott, és hagymás rudakkal tért vissza. Felesége hálásan nézett rá, és boldogan harapott az ízletes tésztába. Kézen fogva sétáltak tovább, abba az irányba, amerről kávéillatot éreztem. Egy kis kávézó teraszán három férfi újságot olvasott. A kávéklub tagjai jutottak eszembe, a kisöregek, akik nem tudják egymás nélkül elképzelni a hajnalt. Vettem két bögre kávét. A pultos lány gondosan hőtartó pohárba csomagolta, rakott mellé két vaníliás sütit, és jó utat kívánt hazafelé. Visszaindultam a panzióba. Jan a bejáratnál várt, kipihent volt, és mosolygós.
-Menjünk tovább. Estére Athénban kell lennünk.

  Egy óra múlva már újra úton voltunk. Suhantunk a tengerpart mentén, annyira szép volt a táj, hogy észre sem vettük az idő múlását. Csak délben álltunk meg egy gyors ebédre, ragut ettünk, kellemesen fűszeres krémes szafttal, és levezetésnek gyümölcssalátával, de nem volt időnk sokáig emészteni az élményt, mert Jan hatra igérte az érkezésünket. Elszundikáltam az ülésben, és mire magamhoz tértem, már Athén egyik forgalmas útján robogtunk. A nyüzsgő nagyváros zajai ismerősek voltak, de kicsit zavartak. A régi otthonomra emlékeztetett, és ettől szűkölni kezdett a gyomrom. Aztán letértünk a nyolcsávos útról, és egy kertvárosi rész felé vettük az irányt. Jan egy kapu előtt fékezett le, távirányítóval kinyitotta, és behajtott. A garázs üresen állt, leraktuk az autót, kézenfogott, és a ház felé vezettett. A gondosan ápolt kert inkább egy parkra emlékeztetett. Kicsit idegennek tűnt a sziget összevissza bujasága után, de ugyanakkor tetszett, hogy ezen az éghajlaton, ahol szinte egész nap  perzselő hőség van, ilyen tökéletesen zöld a kert.
Befordultunk a ház sarkánál és...
-Megjöttek Janék! Cimbora!!!! -és öt pasas ugrott Janra olyan lendülettel, hogy a fűben hemperegve gurultak tovább.
Én meg csak álltam, néztem, nem hittem a szememnek. Félénken intettem a többieknek.
-Jó estét, Lea vagyok.
A pasik kimásztak a sövény alól, és mér mindig örömittasan kezet ráztak, hajat borzoltak, szemügyre vették egymást, szóval még mindig nem mertem megmukkanni sem.
aztán Jan észbekapott, és bemutatott a társaságnak.
-Szóval ő Lea, aztán bánjatok vele kíméletesen, elég ha csak később jön rá, mekkora hóhányók vagytok.-a srácok szépen sorban bemutatkoztak.
-Krisztosz vagyok. örülök hogy megismerhetlek. Jan áradozott rólad.
-Igeen? Kiváncsi lennék miket mondott-mosolyogtam rá.
-Csupa szépet és jót. Hidd el, a görög férfiak sohasem túloznak. Alex vagyok-a srác kissé túlbájologta a dolgot, de üsse kő. Megismerhettem még egy ikerpárt, furcsa módon őket tényleg nem lehetett megkülönböztetni. A frizurájukat, a borostájukat, de még a bénán nadrágbagyűrt ingjüket is ugyanúgy hordták. Vaszil és Robert mindenhol feltűnést keltettek.
Csak Arisz hiányzott a társaságból, de nemsokára ő is befutott.
-Hééé, hát itt vagytok! Van egy jó hírem, beszéltem egy barátommal a minisztériumban, megpróbál közbenjárni az érdeketekben.
-Igazán, ez remek lenne. Mikorra várható a döntés?-levegőt is alig mertem venni, annyira ideges voltam emiatt.
-Ha minden igaz, kedden bemehettek a végzésért. De addig ne gondoljatok erre, érezzétek jól magatokat Athénban.-aztán Arisz nagy meglepetésemre felmászott egy székre, és onnan szónokolt tovább- Holnap este nagy ünnepség lesz, akkor nyílik a nagybátyám tavernája, remélem mindenki eljön.-húsz pohár emelkedett egyszerre magasba, hogy az ismeretlen nagybácsi sikerére koccintsunk. Jan mindenkiről mesélt, az ikrek akcióiról, amik a család idegeire mentek, Arisz nőügyeiről-ezen valahogy nem lepődtem meg- és Alex súlyos gyerekkori betegségéről, ami 16 éves koráig mindenkit rettegéssel töltött el.
-Alexék a belvárosból költöztek ide. Itt közel van a tenger, és ezért más a levegő. Jót tett a srác tüdejének. De a rohamok csak lassan szüntek meg. Azt hisze m még talán pár éve egyszer rosszul lett, rohammentővel vittük kórházba. Három napig lélegeztették. Aztán az apám valahonnan külföldről szerzett neki egy újfajta injekciót. Egy hétig küzdöttünk az orvosokkal, mert nem merték beadni a nálunk még nem törzskönyvezett szert. Aztán amikor látták, hogy Alex egyre rosszabbul van, beadták neki. Megdöbbentő volt a változás. Alex másnap reggel felébredt, és mintha soha nem is lett volna beteg. Pár nap múlva hazajöhetett, és látod, minden rendben van vele.
-Olyanok vagytok, mint egy népes család. Mindenkit érdekel mi van a másikkal, és mindenki tud mindent a többiekről.-kicsit irigykedve mondtam ezt, lévén, hogy rokonaim közül egy kezemen meg tudtam számolni azokat, akiket ismerek.
-És a népes családban a tékozló fiú csak a húgáról nem vesz tudomást.-Jan nevetve felugrott.-Stella! Mikor érkeztél?
-Szerencsédre csak ebben a pillanatban, de látom, volt aki szórakoztat, így nem unatkoztál.
-Stella, ismerkedj meg Leával. -kezet nyújtottam, de a szélesen vigyorgó lány a nyakamba ugrott.
-Annyira vártam, hgoy megismerhesselek, Arisz áradozott rólad, meg a birtokról. Szerencsés vagy, az a sziget olyan mint egy álom.-magával húzott, hiába tekergettem a fejem Jan felé, mert őt Alex vitte magával.
-És mondd, a lökött bátyám megkomolyodik végre?
-Hát ezt inkább neked kellene látnod, elvégre én csak egy hónapja ismerem.
-Hát,Eván kívül eddig még senkit sem mutatott be nekünk.
-Azt hittem Eva üzletárs.
-Neeem. Eva exfeleség. A rosszabbik fajátból. Barátkozik, de a lelke mélyén meg tudna ölni. Majd meglátod.
Tehát jó lesz Evával óvatosnak lenni-gondoltam.