...

 A Teo által szerényen csak "Liget" néven emlegetett helyre kanyargós hegyvidéki út vezetett. Magunk mögött hagytuk a partvonalat, és a tengerillatot valami egészen más váltotta fel. Ismeretlen gyógynövények, és virágok aromája keveredett. Előttünk több autó is haladt. Már vagy negyed órája kanyarogtunk, amikor mindegyik lehúzódott, és megállt. Az elsőben Teo és Zoé utazott. A többi autóból is kiszálltak az emberek, Jan odament hozzájuk, és üdvözölte őket. Mindenki ismert mindenkit. Zoé intett, hogy kövessük. A társaság nőtagjai követték Zoét, aki egy mátriárka bölcsességével kezdte szemlélni a mezőt. Rámutatott kétféle növényre, és arra kér bennünket, hogy csak a legzsengébb hajtásokat gyűjtsük össze.
-Rozmaring, és vad oregano. A sülthöz kell, ettől lesz jellegzetes íze. Csak a rügyeket használom, mint ahogy a húsból is a fiatal a jó. -Lilly rémült tekintetén Zoé csak mosolygott. A barátnőm a gyermekkorú állatok étkezési felhasználását erősen ellenezte.

A férfiak ezidő alatt kedélyesen, és türelmesen -igen, városi nőknek furcsa módon türelmesen- beszélgettek. Tény, hogy nem egy bevásárlóközpontban kellett mindezt megtenniük, de akkor is, számomra a férfilét egyet jelentett a nők passzióinak türelmetlen fogadtatásával. Márpedig itt nem a vásárlás volt a passzió, hanem a főzés. A fogyasztói társadalomnak nevezett valami csak nyomokban volt jelen, hiszen minden családnak saját állatai- jórész bárányok, és marhák- voltak, valamint a zöldségek nagyrésze is megtermett a kertben. A fölösleget eladták a picon, a pénzen pedig megvették mindazt, ami nekik hiányzott. A házakat a családok maguk építették, így az építészeti stílus is egyforma volt. Követték a jól bevált módszereket, és a házak nemcsak kényelmes otthonok lettek, de hűvös menedéket nyújtottak a perzselő mediterrán napsütéstől is. Továbbindultunk, és az egyik kanyar mögött feltűnt egy kerítés. Cölöpökből építették,a hatalmas kaput két férfi nyitotta ki a z autóknak. Amikor mindenki behajtott, gondosan bezárták. Bár a kerítésen bárki gond nélkül bemászhatott volna, nylvánvaló volt, hogy csak elvi telekhatárokat jelöl, és inkább a háziak gondosságát dicséri. A birtok buja olivaligetet rejtett, ameddig a szem ellát. A fák ágai a gyenge szélben néha vidáman meglibbentek, a zsenge bogyók vidáman imbolyogtak, mintha üdvözölnék a társaságot. Rózsalugas választotta el az olivafák birodalmát a csinos kis udvarháztól. Bár látszott, hogy leginkább az olivaszüret idejére szolgált szállásul a férfiaknak, Zoé konyhája itt is nagy gondossággal lett kiépítve. A nyílt tűzhelyre gyosan felkerült a bárány, Zoé bedörzsölte sóval, fokhagymával, és a völgyben szedett rozmaringgal. A nyársat az a motor forgatta, amit Teo a régi körfűrészből kiszerelt.

-Maradt még valaki a faluban?-félve kérdeztem Zoét. Az autóktól egyre csak jöttek az emberek, és mindenki lerakott a konyhában valamit. Borostömlők, sajtok, két üveg méz, egy tartályban valamilyen túrószerűség, két tál ragu, egy zsák krumpli, egy kosár paradicsom, két üveg fenyőméz, egy zacskó tészta, egy kiló dió, és még ki tudja mi minden gyűlt össze.
- Tudja  itt mindenki segít mindenkinek. A férfiak kimennek a ligetbe a fákat gondozni. Amíg ők dolgoznak, mi ebédet készítünk. - a többi nő máris készülődött. Volt aki krumplit hámozott, volt aki a sajtot aprította falatnyi kockákra. A bárány vidáman sercegve forgolódott a nyárson. Lilly kézzel lábbal magyarázott két lánynak, miközben egy tál fokhagymát pucolt. Beálltam paradicsomot szeletelni.
A társaság pillanatok alatt ért össze. Kitárgyalták a férfiakat, megtudtam, hogy Teonak Zoé a második felesége, és a fiuk Krisztosz Athénban tanul. Krisztosz menyasszonya Katarina idegenvezető szeretne lenni, de még van egy éve a középiskolából. Jan öccse halász, de egy szomszédos szigeten él a feleségével, és a kislányukkal. Mégis minden ilyen alkalommal hazalátogatnak. Alina egy szépségszalont vezet, mert bár a szigeteken a nők nem a hiúságukról ismertek, azért a nőknél még itt is fontos társadalmi helyszín a fodrászat.
-Hat tál paradicsomot szeleteltem falatnyi darabokra. Zoé mindegyiket meghintette lilahagymával, uborkaszeletekkel, és sajttal. Oreganot csipkedett rájuk, majd olivaolajjal locsolta meg a salátát. A lányok közben megkóstolták a bárányt, és elismerően csettintettek.
Alina még egy falatot csent az állat ropogósra sült széléből.
-Szeretnék olyan lenni mint Zoé. Titkokat őrizgetni. Ilyen apróságokat, mint ez a báránysült. Az enyém soha nem lesz olyan, mint az övé, és az életem sem.- mesélte Alina, és valóban.- Teoval olyan békében élnek, mint rajtuk kívül kevesen, pedig egykor neki is nehéz dolga volt. Teo első asszonya meghalt. Beteg volt. Zoénak kellett a férfiba új életet lehelnie. Teo pedig lassanként megnyílt a nőnek. Tartott a falubeliek rosszallásától, pedig azok csak egyet akartak, hogy Teo, aki évekig magányosan gubbasztott a pékségben, boldog legyen. Zoé akkor érkezett a faluba, amikor nagyszülei, akik felnevelték, meghaltak. Kevés örökségéből vette a házat, amiben most a taverna van. Először csak néhanapján tévedt be hozzá a pék, aki mindig csak egy tál ételt kért. Aztán lassan összebarátkoztak, de csak nagyon lassan. Zoé gyászolta a nagyszüleit, Teo pedig félt új életet kezdeni.
-De ahogy látom, mindkettőnek elege lett a magányból.
Mosolyogtunk.

 A konyha egy másik sarkában a grillrácson polipok, kalmárok, és ismeretlen nevű halak pirultak. ZOé fokhagymát habosított olajjal, és tojássárgájával.
-Ez az aioli. Kóstolja csak meg... -bár ódzkodtam a fokhagymától, a krémes szósznak lágy íze volt, megfogadtam, hogy ezt kérem az ebédemhez.
Mire visszaértek a férfiak, Lilly és Alina megterített. A hófehér abroszon a salátástálak, és a báránysült olyan látvány volt, mint egy bájos festmény. Amikor benépesült az asztal, és a kitikkadt férfiak borospoharai összekoccantak, az egész egy idilli képpé változott. kis tálakban kóstolót kaptunk a legfrissebb olivatermésből, a sűrű zöldesarany olajat puha kenyérrel mártogattuk ki.   

 A társaság tökéletes volt, mégis csendben ültem a kávém mellett.Azon tűnődtem, hogy bár mindez otthon hatalmas biznisz lenne- nyugalomterápia barátságkurzusokkal, olivás lakomák fokhagymás csodákkal- nem lenne szivem tönkretenni zizzent üzletemberekkel ezt a helyet. Idejönnének a mobiltelefonjaikkal, meg a laptopjaikkal, hülyeségeket beszélnének az ártatlan görög lányoknak, és a falut teleaggatnák felesleges üzletekkel. Olyanok lennének, mint a megszállók. Jönnének, kizsákmányolnák a szigetet, és elégedetten pöffeszkednének a végeredmény felett. Ami nem is lenne olyan szép, mint ami most itt van. Az árnyas olivafák, a hegyen túli citrusliget, és a fűszerekkel teli rét.

Alina fenyőmézzel meglocsolt túrót hozott egy tálkában. A mézben fenyőmagok kellették magukat. a túró szélén pedig tejszínes réteg látszott. Az otthoni túró leginkább úgy nézett ki mint a nikecell. Apró száraz törmelék. Ez pedig itt olyan, mint valami luxuskrém. Pedig csak túró és méz. Hófehér túró, és borostyánszín méz.

-Ezt imádni fogod. Egészséges, és finom. -igazat adtam neki az első falatnál.                 

-És mi a helyzet Jannal? Hol a családja?

-A felesége állást kapott Amerikában. Lényegében elhagyta Jant. A nő valami menedzser lett. Pedig maradhatott volna, Jan mellett békében élhette volna az életét. A sógorom vakon szerette. És te?

Meséltem neki Peterről, a munkámról, hogy besokalltam, és hogy otthon mindent feladtam. -Azt hittem, hogy idejövök, és mindent megbánok. Még csak két nap telt el, és már most tudom, hogy egy év múlva sírva fogok hazamenni. Ez után-körbelendítettem a poharamat- olyasmi lesz hazamenni, mintha az ember önként és dalolva menne a bolondok házába.     -Maradni fogsz. -Alina kacsintott.- Legyen igazad.-Lillyhez indultam, aki közben két gyerekkel fogócskázott. Az arca kipirult, de még mindig ott bújkált a vonásaiban az a különös hangulat, amit reggel láttam.

-Minden rendben?-Lilly búcsút intett a kicsiknek. Egy padra ültünk, Alina süteménnyel teli tányért tett mellénk. Hiába jeleztük neki, hogy tele vagyunk, némán tátogta: -Kötelező!!! 

-Reggel, amikor elmentél úszni. -hallgatott egy kicsit. -Eszembe jutott.

-?- csak néztem.

-Tom.- Ledöbbentem.

Este lett mira hazaindultunk. Csendben megkértem Jant, hogy telefonálhassak tőle.