Reggel ötkor minden olyan gyűröttnek látszott. Legfőképpen én. Belenéztem a tükörbe, de inkább a míves keretre pingált virágokra koncentráltam. Apró szirmaikkal huncut módon nevették ki ráncaimat, és a karikákat a szemem alatt. Krémet kentem a rémekre, és nyári ruhába bújtam. Meglestem Lillyt, még mélyen aludt, és lebringáztam a kikötőbe. Út közben kikerültem három lányt, akik pergő olasz vitába bonyolódtak valami Marcelloról, aki szerintük olyan sármos, mint három George Clooney együttvéve, aztán beintegettem Teonak, aki éppen briósokat szórt meg nagyszemű vaníliás cukorral. Egyik kezemben az édes-foszlós reggeli süteménnyel tovább kerekeztem. Az öbölben már láttam a kompot. Leültem egy hatalmas kőre, és megreggeliztem. Mellettem három férfi horgászott. A perton lévő kafeteria idős tulaja épp a teraszt söprögette. Néhány perc múlva öt bögre gőzölgő kávéval jelent meg, a horgászok és én is kaptunk egy adagot. Janis- így hívják a kafeteriatulajt a feleségét várta.

-Minden hétfőn jön, és hoz néhány dolgot a városból. Például keserűcsokoládét. Tudja, az a kedvencem. -meglepődve néztem az öregre, azt gondoltam, hogy ebben a korban az emberek már inkább a jó cigarettát, vagy néhány új motoralkatrészt többre becsülnek, mint egy tábla 80%-os madagaszkári csokoládét. Elismerem, tévedtem. A kávé isteni volt, a társaság pedig lassan egy bizonyos földdarabról kezdett beszélgetni.
-Az öreg Mikisz nem tudta mit csinál. Hagyta ott omladozni azt a házat, és a földet sem gondozta.
-Beteg volt már évek óta. Zoé hordott neki ételt, és a városból járt hozzá a doktor. Amikor meghalt, nem akart örökösöket. Nem volt családja, ezért a falura szállt a föld. De ki fogja azt ott gondozni?
-Áh,ott fog minden tönkremenni.

A komp lassan közelített a parthoz, maroknyi ember készült leszállni róla. Teresát a nagy csomagjairól rögtön megismertem-Janis gyorsan elvette tőle a két kosarat, és hagyta, hogy asszonya belekaroljon. Ráérősen indultak haza. Egy kiránduló család kerékpárokat is hozott. A kapitány segített a gyerekek bringáját levenni. Az anyuka inni adott nekik, majd elindultak, hogy megnézzék a környéket. Tom maradt a sor végén.Bizonytalanul mérte fel a terepet, ha lehet, még álmosabb volt mint én. Nem csoda, egész éjjel úton volt.

-Mi lenne, ha megmenteném az életed egy fél bögre forró kávéval? Isten hozott.
-Lea, úristen olyan ideges vagyok, mi lesz ha nem örül majd nekem?
-Örülni fog, itt a kávé, idd meg. Menjünk. -Intettem az alkalmi kávéklub tagjainak, és hazaindultunk.

 Tom elámult a ház láttán. -Ezt honnan szerezted?
-Az interneten akadtam rá. Szimpatikus voltam a közvetítőnek, ezért alkudtam az árából. És most kapaszkodj meg, egy évig az enyém.
-Ejha, jó vásárt csináltál. Ez a hely egyébként is olyan...
-Varázslatos, mesebeli, tüzes, én sem tudom megfogalmazni, nyugi.

Beléptünk a kapun, és láttam Tomon, hogy tényleg egyik ámulatból a másikba esik. Pláne, hogy a rózsalugas egy hét alatt virágba borult, így a pergola alatt lágy rózsaillat terjengett. 
-Az emeletre menj, Lilly még alszik.
-Csak így egyszerűen ébresszem fel? Mit fog szólni?
-Indulj már... legfeljebb hozzádvágja a papucsát.- Tom bement a házba, közben Lilly felébredt a beszélgetésre. Kihajolt az ablakon.
-Esküszöm, olyan volt, mintha Tom hangját hallottam volna.
-Ööööö hááát... nézz hátra.

Elégedetten dőltem hátra a nyugágyban miközben az emeletről boldog zokogás hallatszott. Reggelit készítettem, hatalmas sajtos omletteket sütöttem olivaolajban, hozzá pedig két lédús görögdinnye levét práseltem le. Behoztam a kapu elől a kosarat. Teo olivás kenyerének

még meleg volt az alja, és a mellé rakott fánkos zacskóból isteni vaníliaillat terjengett.
Egy kis dobozra cetli volt tűzve. Rózsabonbon. Kinyitottam, apró rózsaszín golyók voltak benne, kristálycukorba hempergetett finomságok. Odaraktam Tom és Lilly tányérja közé.

-Gyertek reggelizni, ki hazudta az nektek, hogy szerelemmel jó lehet lakni???
Nevetve szaladtak le.
-Álnok vagy barátnőm, de imádlak.-Lilly a nyakamba ugrott.- Hogy jutott ez eszedbe, és egyáltalán hogy tudtad titokban tartani?
-Megoldottam nyugi. Tegnap már majdnem elárultam, de aztán belegondoltam, hogy meg fogsz lepődni, így inkább lakatot tettem a számra. Szóval jó étvágyat.

Kényelmesen ettünk, volt még egy órám amíg Jan értem jön. Tom mesélni kezdett.
-Ed örjöngött miután eljöttél, és megtalálta a felmondóleveled. Mindenkit felhívott, engem  is.
-Szóval te árultad el neki, hogy hol vagyok...
-Nem, egy szót sem szóltam. Viszont a rendszergazda megnyitotta a levelezésedet. Abban meg benne volt minden elérhetőség, a címmel együtt.
-Ed pedig rögtön repülőre ült. -Tom értetlenkedve nézett.-Jól hallottad, az egyik parti bungallóban lakik még ma estig. Aztán hazamegy. Megpróbált lebeszélni a felmondásról, de nem sikerült neki.          
-Hát azt nem csodálom. Mihez fogsz itt kezdeni?
-Hát vannak ötleteim, de most még titok.

Dudáltak a kapu előtt, felkaptam a táskámat, és búcsút intettem.
-Este jövök, vigyázzatok magatokra. A hűtőben van az ebéd, én csak este jövök- gondoltam örülni fognak egy kis egyedüllétnek.

-Jó reggelt Jan, mehetünk.
-A vendégét nem hozza magával? reggel még nagyon örültek egymásnak. -kicsit bosszúsnak tűnt.
-A vendégem tulajdonképpen nem is az én vendégem.
-Hanem, egy újabb főnök, netán pórul járt szerető? 
-Tom Lilly volt férje. Békülni jött. úgyhogy most vagy befejezi a duzzogást, vagy kiszállok. De akkor lőttek annak, hogy ma békülős, kettesben töltött napjuk legyen. -félmosoly bújkált az arcán.
-És a maga exférje mikor bukkan fel?
-Soha. Nincs sem férjem, sem barátom. Gondolom erre volt kiváncsi.
-Köszönöm, hogy felvilágosított.-mostmár egyértelműen mosolygott.
Volt benne valami vonzó, de nem tartozott egyértelműen a jóképű kategóriába. De szimpatikus volt, ami nagy szó azok után, hogy Peter óta egy férfit sem soroltam az esélyes kategóriába.
 Na de az idő gyönyörű volt, és Jan vlami olyan helyre vitt, amire még én sem számítottam. Délelőtt találkoztunk néhány ügyfelével, akik a bérleti díjat csak készpénzben voltak hajlandók kifizetni. Aprócska házakat béreltek a falu főutcáján, vagy tetőtéri lakásokat a hegyoldalban lévő társasházban, ahonnan remek kilátás nyílt az öbölre. Utunkat a falun túl vezető úton folytattuk.
-Van egy birtok, aminek a falu gazdát keres.
-Nem az, amelyiknek a gazdája nemrég halt meg?
-Honnan tudja?
-Ma hajnalban a kikötőben erről beszélgettek a férfiak. Azt mondták kár érte.
-Igazuk van. A földön van egy elhanyagolt olivás, és egy nagy épület, amit fel kellene újítani. Most megyünk, és megnézzük mit lehet vele kezdeni.

Az az igazság, hogy Jan eléggé elnagyolva beszélt a házról. Egy éles kanyar után majdnem a hegytetőre értünk, amikor egy az öböl fölé nyúló teraszos földdarabon fékezett a kis piros autó.
-Na megérkeztünk...