...

  Hajnalig beszélgettünk. Lilly érzései lassacskán helyrebillennek Tom kapcsán, és ez talán az elmúlt napoknak is köszönhető. Bár még vannak kétségei, de az, hogy beszél róla, talán jó jel.

A férfi csak nehezen hódította meg Lillyt tíz évvel ezelőtt. Kitartó volt. a visszafogott barátkozásból hatalmas szerelem lett. Lilly bár nagyon mélyen szerette férjét, nem az érzelmeket kereste,  hanem azt, hogy biztosan tudhassa, Tom akkor is mellette lesz, ha nehézségeik támadnak. És most kezdte magát hibásnak érezni azért, mert nem figyelt Tomra eléggé. A baba elvesztésének fájdalma most csillapodott először.
Csak dél körül ébredtünk fel, és talán nem az előző nap volt az oka, hanem az elmúlt évek összes fáradtsága. Kompjáratot kerestünk, és szigettúrára indultunk.
Magunk is meglepődtünk, hogy a falatnyi földdarabon mennyi látnivaló van. Az egyik kis eldugott öbölben ács szorgoskodik. Félig kész halászhajó az aktuális remekmű. Kabinjának aprócska ablakain keresztül látszik, hogy már felszögelték a falra a rontásoktól védő stilizált  kék szemet. A férfi integet nekünk, kiderül, hogy Jannal még az iskolából ismerik egymást. Ánizspálinkát vesz elő, és koccintunk. Arra iszik, hogy boldogok legyünk, és visszatérjünk a szigetre.
A házak között itt-ott kapunyi helyeket hagytak ki. Ókori leleteket kerítettek körbe gondosan, hogy az arra járók is mgcsodálhassák a helyiek őseinek keze nyomát. A maradványokat kőfaragások díszítik. Az ópapák igazi hősök voltak.
    
 Később csacsogva mászkáltunk a piacokon, fűszereket vettünk, habos kávét ittunk, és bort kortyoltunk a kikötőben. Lilly ruhákat próbálgatott, én pedig karkötőket vásároltam. 
Hatalmas csomagokkal indultunk haza, még a hajón is azt ízlelgettük, milyen is lenne, ha azt mondhatnánk a kis kőkerítéses rózsalugasos házikóra, hogy otthon.
Nekem persze könnyű dolgom van. Itt lesz egy évig a házikó, meg a nyárikonyha, meg a falu az összes lakójával, de Lilly 10 nap múlva hazamegy.
A főtéren szokatlan nyüzsgés volt, de betudtam a kora esti készülődésnek. Zoé kapuja felől isteni illatok szálltak, és már arra is vettük az utunkat, amikor az egyik padon megláttam egy fickót egy bőrönddel. Vézna volt és sápadt. Idegesen nézelődött, nyújtogatta nyakát, de még mielőtt egy idegbeteg libához kezdtem volna hasonlítani, rájöttem ki az.

-Ed? Mi a fenét keresel te itt?
-Lea, örülök hogy örülsz, köszönöm a szives fogadtatást.- cinikusnak tűnt.
-Nem örülök, nem látlak szivesen. Azt mondtad, szereted az őszinteséget, hát tessék.
-Gyere vissza.
-Nem megyek.
-Gyere vissza.
-Nem megyek, és ezt még reggelig ismételgethetjük, akkor sem. Ha jól emlékszem felmondtam, te pedig perrel fenyegetőztél. Ha nyaralhatnékod van, Jan kerít neked szállást. Én sem pancsizni, sem fagyizni nem akarok veled. -Ed úgy ült a bőröndje mellett, mint egy törött szárnyú veréb.

 Dühödten elindultam Jan felé- Annak a pasasnak szögeságyat szerezzen, és hátmosó helyett adjon neki drótkefét. Itt úgyis csak saját magát kínozhatja, nem fog a kis hülyeségeihez alanyt találni. -Jan leesett állal nézett rám.
-Na de ki ez?
-A főnököm. A volt főnököm.
-Nincs töb kérdésem. Szögeságyat nem tudok intézni, de cápát talán.-elvigyorodott.
-Hálás lennék-súgtam neki. Na ez tette be a kaput Ednél.
-Igen! Sutyorogjatok! Nevessetek rajtam! Pedig én csak jót akarok! Visszaadni a munkádat. Ez  az életed nem? Itt maradnál a birkák és a léha görögök között???
-Ed, térj már észhez, nem kell a munkám. Az életem pedig itt van. A birkák bájosak, a görögök pedig nem léhák, csak tudnak élni. ÉLNI, érted? Ez az, ami neked soha nem fog menni. Maradj itt, próbáld ki, szeresd meg. Hm, tudod mit? Ne maradj. Nem érdemled meg. És igen, most gonosz vagyok. Nem akarom, hogy tudd, milyen kedvesek, milyen szeretnivalóak ezek az emberek. És nem akarom hogy megtapasztald milyen édes dolog sziesztaidőben frappét kortyolgatni ahelyett, hogy a rumlis irodádban úrrá legyek a szerinted rendben lévő káoszon. Menj haza. Remélem Jan nem tud neked szállást adni. Még szögeságyasat sem. 
Ed  nem mert megszólalni. Megfogta a bőröndjét, és berángatta a tavernába. Zoé kétségbeesve jelezte, hogy a pasas mégiscsak vendég, és bár a pártomon áll, tehát gond nélkül megfojtaná, Ed vendég, akit illik kiszolgálni. A férfi árnyékként csusszant el a fonott székig, és lerogyott. Vesztett. Csúnyán.

Lilly nem is lepődött meg ezen az egészen, szerinte Ednek már korábban kellett volna érkeznie.
-Hidd el, csak eltévedt út közben.-biztos voltam benne, hogy nem volt zökkenőmentes az útja.
-Mostmár mindenhova követni fog? Nézd milyen sunyin méreget mindenkit.-Megittuk a frappénkat, és napozni mentünk. Ed még utánunk lendült, de inkább félbehagyta a mozdulatot, és megtartotta magának a mondanivalóját. Jobb is.

 Hihetetlen. Kavicsokat számolgatok két teljes órája. Lilly ötpercenként ki-be futkos a vízből, engem is lefröcsköl, így még a permetezéssel sem kell bajlódnom. Ennyi kavicsból egy görög tragédia mozaikillusztrációját is kirakhatnám. A mítikus képeken a trójai faló nyerítve kergetné a gyáva Edet.
 A széles parti sáv olyan mintha egy majdnem túl szép falinaptár fotójába törtünk volna be. A levezető út szélén, egy leanderbokor mellett egy minibár van, Egy Horasz nevű srác harapnivalókat, és fagyit árul. Ránézésre kitalálja, hogy a tejszínes való nekünk. Nyakon önti fügeszósszal, és hangos reklámtrillák ismételgetése közepette egészen a gyékényünkig hozza.
-Horasz, hiszen egyedül vagyunk.-körbenézek, tényleg, olyan a hely, mint egy privát strand.
-De képzelje csak el, milyen jó lenne, ha itt nyáron gyerekek szaladgálnának. Apukák masszíroznák a napernyő alatt fáradt feleségük vállát. Fiatalok andalognának az eldugott sziklaöblökben...
-Tényleg szeretné, hogy mindez a békés nyugalom eltűnjön??
-Olykor igen. Csak hogy lássák az emberek a mi kis szigetünket. Nem arra vágyom, hogy lelketlen turistaparadicsommá váljon, csak hogy legyen itt egy kis élet.

Horasz nem sejtette, hogy mennyire elgondolkodtatott. Persze a mérleg egyik serpenyőjén ott billegett az, hogy vétek megbolygatni egy ilyen helyet, de igaza volt. Elképzeltem Zoét, ahogy fürdik a sok idegen vendég dicséretében, és Teot, ahogy különleges veknikkel lepi meg a kockakenyérhez szokott városi asszonyokat....lasan terveket kezdtem szövögetni, de szigorúan magambann, mert közben Lilly újra Tomról kezdett beszélni.