...

-Anya, ha jöttök, hozzátok el azt a két táskát, ami a nagyszekrény aljában van! Egy hét múlva? Igen, komppal tudtok átjönni. Várlak benneteket!- az első kör letudva. Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyen megy majd. A legnagyobb akadályt az otthoniaknál sejtettem, édesanyám profin tud nagyjeleneteket rendezni, miszerint mindenki az életére, boldogságára,kutyája egészségére tör, de most kivételesen ő is jó ötletnek tartotta, hogy itt maradok egy ideig. Na jó, az egyéves intervallumot kihagytam. Azt majd akkor mondom el, ha itt lesznek. Ez azt is maga után vonja, hogy ideje Lillyt is beavatni

Jan faxot hozott. Macskakaparással írt üzenet kacskaringózott rajta.

"Nem értelek el telefonon. Hétfőn jövök. T. "

Szinte dörzsöltem a tenyeremet. Persze benne volt a pakliban, hogy a romantikus tervek, amit Lilly és Tom boldogsága érdekében szövögettem, negatív eredményt hoznak, de próba szerencse alapon, mégiscsak optimistán göndoltam az elkövetkezendő pár napra. Lilly egyébként rettenetesen élvezte, hogy pár nap alatt olyan lett a villa, mint egy átjáróház. Emberek egy csoportja úgy érezte, hogy a mi kertünk, pontosabban a hatalmas kerti asztal vonzáskörzete a legalkalmasabb a társasági életre. Kávéztak, dohányoztak, némelyikük egy-egy tálca süteménnyel, adag pecsenyével, szalámikkal,vagy kenyerekkel jött, és valamiféle kényszer vitte rá őket arra is, hogy az estéket, -amik leginkább méz és füstölthal illatúak voltak egykis vörösboros beütéssel- örömzenéléssel tegyék felejthetetlenné. A desszertet az udvaron lévő gyümölcsfák szolgáltatták. Karnyújtásnyira az olivafa asztaltól mindenki kiszolgáhatta magát cseresznyével, és sárgabarackkal.  

-Lea, nézd, milyen boldog mindenki. Otthon egész eddigi életem során nem láttam ennyi kiegyensúlyozott embert, mint itt egy hét alatt. Legszivesebben soha nem mennék haza.

-Lilly, én nem is akarok hazamenni. Egy évre vettem ki a házat. -kinn volt. -Én maradok. -Lillynek könnyes lett a szeme.- Ezért mondtál fel? Tényleg? - elkezdett nevetni. Potyogtak a könnyei. Alig bírta abbahagyni. Megölelt.- Ez a legokosabb dolog, amit tehettél. Bár én is itt maradhatnék veled. Jan lépett közbe. Már messziről láttam, hogy nem egyedül jött, mégis próbáltam inkább Lillyre figyelni. -Tudod, hogy már régóta terveztem, hogy valami másik bolygóra költözöm. Ez most pont kapóra jött. Szakítottam Peterrel, elegem lett Edből, Anyáék pedig pár nap múlva itt lesznek. Meghívtam őket. -Láttam, hogy lassan megint kiürül a kert, ezért pakolni kezdtünk. Jan önkiszolgáló módszerrel hozott bort a nőnek, akivel érkezett. Lilly sem értette, de megpróbáltuk minél kevesebb nyaknyújtogatással bemérni a felbukkant konkurenciát.

-Vajon a volt feleség, vagy csak a leendő volt feleség?- Lilly hangjában cinizmus érződött. Kuncogtam. Jan viszont felállt, és bemutatta nekünk az egyébként csinos idegent. -Hölgyeim, ismerjék meg Evát. -Na ettől nem lettünk okosabbak. Lilly viszont megoldotta a dolgot.

-Te is itt nyaralsz?- Eva nem is lepődött meg.

-Áh én már eleget éltem itt. Sokat is. Csak az üzleti ügyek miatt jöttem ide- Jan a

cégtársam. -Szóval nem feleség. Hát akkor legyünk vendégszeretőek.

-Mit szólnátok egy finom ebédhez? Ahogy elnézem, annyi étel van a konyhában, hogy egy hadseregnek is elég lenne. - Lendületből tüzet raktam a kerti grillen. Paradicsomot szeltem, meglocsoltam olivaolajjal, és sajtkockákat dobtam rá. Kis idő múlva kenyeret szeltem, és zöldfűszereket kezdtem aprítani. Olajba szórtam őket, és megkentem vele a kenyereket. Rádobtam a rácsra, hogy megpiruljanak.  A halat, és a szintén valaki által a hítőbe költöztetett polipokat megsütöttem, így mituán egy nagy tálra halmoztam az egészet, mindenki hozzáláthatott az ebédhez.  Zsenge kukoricacsöveket készítettem a rácsra, hogy mire végzünk a desszert is kész legyen. Olyan tiszta volt az éjszaka, hogy amikor vacsora után nem sokkal mindannyian felsétáltunk a kikötőt körülölelő szikla tetjére, még a szárazföld is látszott. Semmilyen vágyódást nem éreztem, pedig szemben gyöngysorként világítottak a parti sétány fényei, és a két part között sirályok szelték a friss tengeri levegőt Leginkább a terveim foglalkoztattak. Ahogy telt az idő, egyre kevésbé tudtam másra gondolni. Lilly és Eva beszélgettek, Jan pedig engem vizslatott.

-Maga sántikál valamiben. -mondta néhány perc múlva.

-Igaza van. Bár azt mondtam, hogy pihenni jövök ide, azért nem szeretném egy évig tétlenül nézni, ahogy körülöttem mindenki dolgozik. Ráadásul Lilly két hét múlva hazamegy. Tehát valami elfoglaltságot kell keresnem.

-Itt még egy jó darabig nem fog unatkozni. Most készülünk az anasztenariára. Hatalmas ünnep, amire fel kell készülni. Aztán majd kitaláljuk, mivel foglalja el magát.

-Nem is aggódik? Idejöttem egy évre, és most munkát keresek. Elismerem, nem a megélhetésért kell dolgoznom, de ez egy kis sziget, ahol mindenkinek megvan a maga dolga. Nem akarok én lenni a semmittevő jövevény. -tényleg nem értettem hogyan, de megnyugtatott.

-Majd megoldjuk. Most pihenjen, ez a legfontosabb.

Lilly és Eva közben egy sziklaperemen ültek, és tovaszállt boldogságukat gyászolták.

-Nem hinném, hogy Tom érez még valamit azok után, ahogy bántam vele. Annyira letaglózott a baba elvesztése, hogy nem is figyeltem arra, hogy mennyire megbántom. Már elképzelni sem tudom, mi lett volna, ha sikerül őt megszülnöm.- Lilly még nevet sem adhatott a kisbabának.- Már majdnem egy éves lenne.

-Hidd el- simogatta meg a vállát Eva, és ettől mégiscsak szimpatikus lett- te nemsokára nagyon boldog leszel. Ehhez nagyon jó orrom van. ÉS statisztikailag is jár neked a boldgoság. Kettőnkből legalább az egyikünknek sikerülnie kell, az úgy már ötven százalék.

Összenevettek.

 A szikla pereméről látni lehetett a taverna udvarát. Szines Lampionok lógtak a fák ágairól. Zoé szerette ezt a sejtelmes hangulatvilágítást. A fáklyákat csak szombat este gyújtotta  meg, olyankor Horasz, és néhány barátja koncertet adott a vendégeknek. Időnként hajnalig tarott a mulatság, de lévén vasárnap, csak néhány ember borozgatott a fák árnyékában.
- Mit csinál holnap?
-Azt hiszem reggel kilenc után semmit.
-Akkor magáért jövök, és elviszem kirándulni, feltéve ha van kedve velem tartani.
-Rendben. Várni fogom.

Hazaindultunk, Lilly fáradt volt, és még az autóban elaludt. Mág kiültem egy kicsit a

kertbe, töltöttem egy pohár bort, és néztem a csillagokat. Lilly telefonálni próbált, de nem

sikerült neki.

-Tom nincs otthon. Én csak hallani akartam a hangját. -majdnem elnevettem magam, de mivel Lilly szája sírásra görbült, nem lett volna illendő. Szerettem volna a fülébe sikítani, hogy mire reggel felébredsz itt lesz, de akkor nem lett volna meglepetés. Inkább megsimogattam a vállát, és annyit mondtam:

-Tegyük el magunkat holnapra.