Kiderült, hogy a régészek csak egy hét múlva jönnek, Édesanyámék viszont egy nap múlva. Szóval ideje volt a családlátogatásra koncentrálni. Délután még felhívtak, hogy biztosan jó szigetre, sőt országba vették-e meg a jegyüket, és biztosan ne hozzanak-e kenyeret tejet, vagy bármit, ami megmentheti őket, és engem az éhenhalástól.         Komoly pszichológiai eszközökre volt szükségem, hogy Anyu lelki békéjét helyrebillentsem, de aztán amikor letettük a telefont arra gondoltam, hogy mi lesz ha ők sem akarnak hazamenni???
 
 Lementem Zoéhoz vacsorázni, Lillyék már ott ültek, és javában pusztították a világ legfinomabb sült krumpliját. Horasz futott be, egy tál friss fagylaltot rakott az asztal közepére.
-Na ezt kóstoljátok meg. Tejszines vanília fügeszósszal. -Kanalakat nyomott a kezünkbe.
Én eddig azt gondoltam, hogy a fagylalt-kivétel a méregdrága, kacskaringós márkajelzéssel ellátott- az jeges kása valamilyen snassz aromával, ami itt-ott csomókban jön elő a fagyiból.Na hát nem. Tévedtem, ez a fagyi nem az a fagyi. Ránézésre olyan volt, mint egy főzött krém, mégis hűvös, a fügét pedig gyantás borban, és fenyőmézben párolták vajpuhára, szóval úgy csordogált a kupac tetején, hogy az még a leghisztisebb goumandot is dalra fakaszotta volna. Olyan bűvöletben kanalaztuk Horasz alkotását, hogy el is felejtettük, hogy ezt illik szóban is megdicsérni. Tele szájjal tettem neki pofátlan ajánlatot.
-Horasz ha nem haragszol én ebből jó előre rendelnék vagy öt évre való adagot. Szeretném, ha vendégeim ilyesmiben lubickolhatnának.-Horasznak felcsillant a szeme.
-Várj csak kislány, még nem kóstoltad a nugátkrémeset, vagy a karamellás sárgadinnyét. Majd utána üzletelünk. 

 Horasz szemmel láthatóan a fagylaltokba volt szerelmes. Egyedül élt, mégis olyan vidámság szorult belé, amit méha magam is meglepetéssel tapasztaltam. Reggelente a kikötőben kezdte a napot, a befutó hajósok előszeretettel vásároltak asszonyaiknak a jeges finomságokból, majd amikor ott elfogytak a vendégek, átgurította standját a partra. Egész nap csacsogott, ellátta a nyaralókat jótanácsokkal, hogy mit hol érdemes venni, és merre menjenek kirándulni. Horasz minden héten szerezett magának néhány új barátot, és ami a legmeglepőbb volt, mindgi mindenkire emlékezett. Azokkal is úgy fogott kezet, mintha tegnap váltak volna el, akik csak évekkel később tértek vissza a szigetre. Horasz olyan volt, mint egy élő emlékkönyv.
Egyszer Zoé mesélt nekem róla. A magányos fiatal férfi szülei, és menyasszonya egy borzasztó balesetben meghaltak. Horasz egy teljes évre magába zárkózott. Mivel vallásos családból származik, annak rendje-módja szerint meggyászolta szüleit, és kedvesét, majd amikor letelt a gyászév, minden megváltozott. Horasz kibújt a maga által szőtt gubóból, és szárnyalni kezdett. Persze időnként kilátogatott a falu aprócska temetőjébe, de nem szomorkodott: elmesélte szeretteinek, hogy mi minden történt a szigeten, amiről ők nem tudhatnak. Hogy a kikötőben új hajót avattak, vagy hogy érkezett egy hibbant nő, aki itt akar új életet kezdeni, és nem is megy neki rosszul.
Horasz békés lelkét mindenki szerette, ő pedig viszont szeretett mindenkit. Ő volt a falu bizalmasa, még az idősebb, tapasztalt emberek, mint Teo is neki öntötték ki a szívüket, ha valami nyomta.
Horasz időnként eltűnt egy-két hónapra. Elutazott. Szerette látni a világot, ellentétben a helyiekkel, akiket teljesen kitöltött a szigeti élet. Horasz olyankor Ázsia eldugott zugaiban, vagy kedvenc helyén, Izlandon vetett horgonyt. Hazatérve apró ajándékkal kedveskedett barátainak, és estéken át mesélte élményeit.
Horasz most nem Izlandról mesélt, hanem a fügeszószról. TOm tágranyílt szemekkel hallgatta Horaszt, aki szerint az igazi titok a fenyőmézben van.
-Hidd el tom, nem mindegy milyen mézet használsz hozzá. A füge lehet bármilyen, de a méz! Ez a méz a fenyő gyantájával ízesített, és ha veszek egy üveggel, akkor láthatod, hogy fenyőmagot is tesznek bele. Attól lesz egy kicsit füstös aromája. Holnap gyere velem, megyek vásárolni. Megmutatom, hol lehet ilyesmit venni.
Tom azonnal beleegyezett, és azt is lefixálták, hogy Lilly is velük megy. Hazaindultunk, mert nem akartam hajnalban lekésni a szüleim érkezését.

 Amikor reggel biciklire ültem, ismerős érzés fogott el. Hát persze. Egy hete Tomért mentem ugyanígy.A kávéklubot ugyanott találtam, egyikük gyorsan elszaladt, hogy nekem is hozzon egy bögrével, és békésen beszélgettünk, amíg be nem futott a hajó.
Néhány család türelmetlenül toporgott, várták, hogy hivatalosan is kezdetét vegye a nyaralásuk azzal, hogy a szigetre lépnek. Kedves embereknek tűntek, valószínűleg Zoénál többször is látom amjd őket.
Apám két hatalmas bőröndöt vonszolt le a hajóról. Anya a nyakaba ugrott, és a fülembe súgta:
-Tudtad, hogy apád tengeribeteg?-hátrapillantottam, jé, Apa tényleg falfehér. Megöleltem őket, jó volt már látni mindkettőt.
-Jól utaztatok?-a kérdést inkább Anyához intéztem.
-Hát azt leszámítva, hogy majdnem lekéstük a repülőt,aztán eltévedtünk a hajóindulásnál, és a fedélzeten nem volt kávé.... igen, isteni volt, és ez a hely... csodaszép.
-Menjünk haza. -indítványoztam, és bezsuppoltam a bőröndöket az időközben megérkezett Jan kölcsönfurgonjába. Összeismertettem őket, és megbeszéltük, hogy este kerti vacsorát adok Anyuék tiszteletére.
-Mivel a britok még nem volt kész, és az én szobám nem szabadult fel a villában, Jan szerzett egy kis lakást Apuéknak a főtér közelében. Egy pici kék kapun át lehetett bejutni az udvarra, ahol kis reggelizőasztal, és két szék jelentette a teraszt. Csak reggel sütött be a nap, egyébként kellemes hűvös uralkodott a kis levegőztetőkertben. Az ereszcsatornán pici fehér virágokat ontó növény futott fel, nyilván onnan szerezte magának az életető napsütést.
A lakásban patyolattisztaság uralkodott. A kis főzőfülke előtt egy tágas étkezőből nyílt a nappali. Keskeny lépcső vezetett az emeletre, nem néztem meg, de onnan nyílhatott a hálószoba.    

Anyu lerogyott a kanapéra.
-Csak egy kávét egy zuhanyt, és tengerpartot akarok. Most!
Apa ülve elaludt, bár nála ezt megszoktuk. Nem is ébresztettük fel.
-Akkor magatokra hagylak. Tizenegyre értetek jövök, úszunk egyet, aztán irány a taverna.

Felpattantam a bringára, és hazakerekeztem. Furcsa volt, de a birtokra máris otthonként gondoltam. Szinte láttam, ahogy Anyukám rácsodálkozik az épületre, és a buja kertre.
Tom lelkendezve fogadott:
-Képzeld, sikerült eladni a házat, és az üzletet egyszerre. Mostmár tényleg maradhatunk mi is, semmi nem köt bennünket többé a városhoz.
-Remek, hidd el, Lilly is boldog lesz itt.
-Horasz már ajánlott is nekünk egy helyet a kávézónak. Arra gondoltam, hogy reggeli ételeket is készítünk majd. Tíz-tizenegy órára elfogynak a vendégek, utána szabad lesz az egész napunk.
-Ez remek ötlet. Én pedig szállítom nektek a vendégeket. Úgy döntöttem, nyitok egy idegenforgalmi üzletet. Én szervezem a vendégeket, Jan intézi a szállást, a birtokon eltölthetnek egy-két napot, sőt ha kell kirándulni is elviszem őket.
-Na megyek, és megnézem megszáradt-e a festék az ajtókereteken. Jó lenne ma helyrerakni a nyílászárókat.
-Rendben, szólj, ha segíthetünk valamiben.
-Köszönöm...