...

Lilly egész héten lázban égett. Bikinit, fülbevalót, naptejet, nyári ruhákat, egyszóval csupa hasznos dolgot vásárolt. Aztán este divatbemutatót tartott a zsákmányból a nappalimban. Tengerkék szoknyában, majd arany bikiniben billegett.

Eközben én igyekeztem visszafogni magam, pláne, amikor az utolsó napon még hatvanan próbálták cincálni az idegeimet az irodában. Egyszer csak ráeszméltem, hogy nincs miért stresszelnem, sőt, ha jobban belegondolok...

-Ezennel ünnepélyesen megkezdem a szabadságomat. Mindenki irigykedjen, vár a tengerpart, a napbarnított görög félistenek lesni fogják az összes kivánságomat, és...

Papírgalacsinokkal kezdtek dobálni. Nevetve menekültem. Aztán amikor becsuktam magam mögött az ajtót, kicsit elszontyolodtam. Végül is nyolc évet húztam le itt, és mit tagadjam, végig- na jó, majdnem végig jól éreztem itt magam. De ez csak egy futó érzés volt. Szontyi hangulat elillant,  és egyből a part lebegett a szemem előtt.

  Szombat reggel felébredtem, és megtettem, amire már nagyon régóta készültem. Felmondtam. Entert nyomtam az e-mailre, amit a főnökömnek, és a munkaügyes kolleginának írtam, szigorúan meghagyva, hogy a papírokat az új, szépen csengő görög címemre küldjék, és elégedett voltam. Nagyon elégedett. Reggelizni indultam a konyhába, amikor beviharzott anyám. Elkezdett pörögni, nem igazán voltam képe követni, mert hol a fürdőben csacsogott, hol az erkélyen trillázott. Valami barátnőjéről mesélt aki harminc év után dobta a férjét, és elhúzott egy traktorkereskedővel.

-A pasi tíz évvel fiatalabb, és egyéb előnyei is vannak, ha érted mire célzok.- Anya szerette az ilyen titokzatos mondatokat. Megtanult hozzájuk kajánul nézni, amit kacsintással tett tökéletessé.

-Anyám, most nem tudom eldönteni, hogy irigykedsz, vagy elítéled Rosy-t, de gyanúm szerint inkább az előbbi.

-Na de egy traktorgyárossal???

-Hát, tudod a szerelem vagy vak, vagy hormonális....

Erre már nem tudott mit mondani. Pláne, hogy öt perc alatt végzett az életem felborításával, nevezetesen kiválogatta a nyaralásra szánt kupacból azt, ami szerinte nem odavaló, és elégedetten csípőre tette a kezét.

-Nnna. Ezek pont beférnek egy kistáskába.    

-Kössz Anya. Vigyázz magadra. Te mikor mégy szabadságra?

-Á, csak nyár végén. Apáddal elmegyünk valahová, ahol kipihenheti az unalmas nyugdíjas napokat. Na jó utat. Lilly-t csókoltatom.

Megkönnyebbültem, amikor elment. Visszaraktam a kiszelektált ruhákat a kupacra, és pakolni kezdtem. Lényegében üres maradt a szekrény, ergo tele lett két bőrönd. És egy táska.

Másnap reggel Lilly felsikoltott a reptéren.

-Ez mi?!!! Mekkora poggyásszal jöttél?

-Ne hápogj, majd megmagyarázom. De csak kinn. Menjünk becsekkolni. Itt a térkép, az utikönyv, kérlek Lilly mosolyogj, nyaralni megyünk.

-Nade...

-Gyere, igyunk valamit.- Tudtam, hogy mindkettőnknek ez kell, neki befogom a száját, nekem pedig elfolyik a várakozás ideje. A gépen aztán Lilly nem bírta ki, rázendített.

-Áruld el, minek ez a sok cucc. Nem hiszem el, hogy két hétre elhoztad az egész ruhatáradat. Te ennél logikusabb vagy. Nem mondasz semmit???

Nem hát. Mire Lilly idáig jutott, én elaludtam. Ülve. Arra ébredtem, hogy rázza a karomat.

-Gyere már, megérkeztünk! Már mindenki leszállt.

Átvettük a bérautót, és elindultunk a kacskaringós országúton a ház felé. Nagy sárga borítékban kaptam a házhoz a kulcsokat, és a térképet. Lilly elámult.

-Ez mekkora zárba való? Nincs is ekkora kapu. És különben is mi a neve a hotelnek?

-Nincs neve. Nem hotel.

-Akkor hova megyünk? Áruld el, nem tehetetd ezt velem, arról volt szó, hogy nyaralunk. Hotelt akarok medencével, reggelivel, és törölközőhajításnyira lévő parttal.

-Hát akkor csalódni fogsz.

Nem szóltunk többet, mert az út egy hegyoldalban vezetett. Jobbról alattunk ott csillogott az Égei tenger, és ettől annyira elámultunk, hogy majdnem összeütköztünk egy szembejövő piros sportkocsival. Gazdája félrerántotta a kormányt, és csikorgó gumikkal lefékezett. Kiszállt, és egy cseppet mérgesnek látszott.

-Megőrültek? Mit művelnek?- a férfi nem tudta lerombolni a láthatóan gondosan felépített görög amorózó képet a válogatott káromkodással. Aztán megenyhült. Lilly ugyanis kiszállt, és a feje tetejére tolta a napszemüveget. Hatásos volt.

-Mondja, maga idevalósi? - majdnem röhögtem.

-Igen, hölgyem. És én ismerem az utat, magukkal ellentétben. Hova igyekeznek?

Én is kiszálltam.

-Kefalotiribe. Itt fogunk nyaralni.

-De ott nincs is hotel...- Az idegen, és Lilly versenyben néztek rám kérdőn.

-Nem is hotelbe megyünk. Kibéreltem egy parti házat.

-Akkor engedje meg, hogy odakisérjem önöket. Jan vagyok, és én adtam ki magának a házat. -és már indult is az autója felé. Lilly lassan rámnézett.

-Te csőbe húztál engem! Mégis mikor ismerted meg ezt a pasit? És mit titkolóztál? És mi ez a ház dolog?

Jan közben intett, hogy kövessük.

-Nézd, milyen gyönyörű. Már látszik a falu.

Lilly duzzogott.

-Ez akkor is...

-Nyaralás lesz, hidd el. De nem akartam egy snassz hotelbe menni, ahol egyenreggelik és vacsorák szabják meg, hogy mikor kezdődjön, vagy végződjön a nap. És nézd csak, megérkeztünk. Ez a mi helyünk.

Én magam is meglepődtem a látványon. Pont mint ahogy elképzeltem. Nem is. Sokkal szebb. A házikó -ahogy Jan nevezte a hirdetésben- inkább valami meseillusztrációra hasonlított. A hófehér kerítést futórózsa borította. Lilly küzdött a lakattal, a hatalmas kulcsot nehéz volt belenyomni. A kaput már ezerszer átfestették, most éppen borvörösre, bár látszott, hogy az elmúlt években volt már zöld, kék, és sárga is. Aztán egyszer csak diadalittas kiáltás hallatszott.

-Sikerült!!! Úristen, gyere azonnal.-Lilly megbabonázva állt a kitárt kapuban.

Nem hittem a szememnek.